...::: Az index.hu László Zsolt rajongói fórumának oldala :::...
Tehetsége, markáns hangja színpadra predesztinálta a miskolci kisfiút, aki – számos pályatársához hasonlóan - gyermekként szerette meg a színjátszás hangulatát. A Színház- és Filmmûvészeti Fõiskolára elsõ próbálkozásra sikerült bejutnia, majd annak befejezése után négy esztendõre a Radnóti, újabb négy évre az Új Színházhoz szegõdött. Immáron két esztendeje szabadúszó, nemzedékének egyik legfoglalkoztatottabb színésze színpadon és filmen egyaránt. Alekszej Vronszkij, Cléante, Lopahin, Don Carlos és Hamlet megtestesítõje, valamint a Szökés, A csalók címû filmek fõszereplõje immáron tizenegy éve van a pályán. László Zsolt arcát – mivel nem köszön vissza plakátokról, sem tévébõl – elsõsorban a színházkedvelõk ismerik. Az idei évadban három új színpadi bemutatón – A vágy villamosában, a Figaro házasságában, illetve az Ingyenélõkben – is fõszerepet kapott.
- Rengeteget játszik nemcsak színpadon, hanem filmekben is. Mi lehet az oka annak, hogy a hétköznapi ember nem ismeri. Zavarja-e ez egyáltalán?
- Az, hogy nem kér tõlem autogramot az utca embere, nem zavar. Persze, néha jólesik, hogy néhányan felismernek. Lehetnék egyes kollégáimhoz hasonlóan én is mûsorvezetõ a televízióban, de a kereskedelmi csatornák felkéréseinek nem tettem eleget. A pénz sem érdekel olyan mértékben, hogy bármit elvállaljak. Egy idõ után visszaköszönne, ha nem a szerepeimrõl, hanem esetleg tévémûsorokból ismerne a közönség. Kicsiny országban élünk, itt azzal a figurával azonosítják az embert, ahogyan a legtöbben látják. Arról pedig nem tehetek, hogy fõként olyan filmekben kaptam szerepeket, amelyek ritkán láthatók a mozikban. Dolgoztam számos értékes produkcióban, Szabó Ildikóval, Gyarmathy Líviával vagy Szabó Istvánnal, de játszottam Koltai Róbert Szamba címû vígjátékában is, amelyben a fõszereplõ barátját alakítottam. Most is forgatok, Szabó Ildikó Chacho Rom címû filmjében egy törvénytelen Habsburg-utódot formálok meg.
- Már második esztendeje szabadúszó. Egykor mi kötötte színházaihoz, majd miért döntött úgy, hogy megválik a társulatoktól?
- Amikor a fõiskolát befejeztem, fõként azért szerzõdtem elsõ társulatomhoz, hogy olyan dolgokat tanulhassak, amelyeket a fõisoklán nem lehetett elsajátítani. Gyakorlati szakma a miénk, színpadon és filmezés közben lehet megtanulni. Nem is beszélve arról, hogy amíg nem ismernek, függetlenként nem lehet megélni. Amikor a Radnótiba szerzõdtem, sok fiatal játszott ott. Rengeteg elõadásban vehettem részt, különbözõ karaktereket alakíthattam. Annak ellenére, hogy igazi színház társulatban, közösségben jöhet létre, valahol mégis törvényszerû, hogy öt-hét esztendõnyi együttlét után váltani kell. Ha nem, akkor a társulaton, a felfogáson kell változtatni valamit. Mivel az utóbbi nem történt meg, átszerzõdtem az éppen megalakult, Székely Gábor-féle csapathoz az Új Színházba. Azt pedig azért hagytam el, mert elegem lett a társulati létbõl. Úgy éreztem, nem mozog, nem él a színház. Ráadásul a gimnáziumból kapott szigorú nevelés miatt értékorientáltabban figylem nemcsak a színházat, hanem általában a világot is. Ez sokszor hátrány, ugyanis a színház csillogó, néha felszínes világában gyötrelmes munka valaminek a mélyére nézni. S mivel az ember alapvetõen lusta, sokszor beéri a mindennapok hazugságaival. A siker és az érték különbözõ dolog, semmi köze egyiknek a másikhoz, mert hiszen egy silány produkciót is koronázhat valamiféle siker. A színház dolga azonban olyan elõadások létrehozása, amelyek hatni tudnak a nézõkre. Tiszteletre méltó attitûd a hatni vágyás, legyen szó színészrõl vagy rendezõrõl. Ezért kedvelem például Alföldi Róbert munkáit, mert az elképzelései valóban elképzelések. Mondom ezt annak ellenére, hogy nem értek egyet minden rendezésével. Akit nagyon szeretek, Zsótér Sándor, vele két alkalommal is dolgozhattam, de kedveltem Székely Gábort is szigorúságáért, éleslátásáért. Õ hangsúlyozta: a színház közösségi élményt nyújt, olyat, melyet sem tévéprogram, sem mozifilm nem adhat.
- Ennek ellenére még mindig játszik az Új Színház színpadán, most éppen Zátonyi Bencét az Ingyenélõkben. A hozzá hasonló figurák kissé megszaporodtak repertoárjában.
- Valóban, és jól is esik, hiszen régen alakítottam már gonosz figurát. Most akad belõle bõven, például Antonio A velencei kalmárban vagy Almaviva gróf a Figaro házasságában. Ez utóbbi azért is érdekes számomra, mert humoros. Ilyet pedig még egyáltalán nem játszottam.
- Az idén három új színházi produkcióban is fõszerepet kapott, A vágy villamosában Stanley, Almaviva a Figaróban és az Ingyenélõkben is szerepel. Ezeken kívül tavaly, sõt korábban készült darabokban is játszik. Van ideje a kollégái munkáit figyelni?
- Elfoglaltságaim miatt szelektív színházba járó lettem, de Zsótér elõadásait mindig megnézem, s ha tehetem, a Katonába is szívesen járok. A ritkaságszámba menõ szabadidõmben olvasok, gitározok vagy televíziót nézek, ugyanúgy, mint bárki más.
- Az idei évadban elsõként részesült a Gábor Miklósról elnevezett kitüntetésben. Ezenkívül Jászai Mari-, Hekuba- és Greguss-díja is van már. Fontosak-e önnek az elismerések?
- A Gábor Miklós-díj meglepett és nagyon jólesett, kiváltképpen azért, mert most alapították. Amikor átvettem a kitüntetéseket, azok a napok ünnepnapok voltak, de a következõ naptól ugyanúgy mentem próbára, elõadásra, a rádióba vagy a szinkronba, mint elõtte.
- Hogyan értékelné eddigi pályafutását?
- Nincs okom panaszra, részben, mert sokat foglalkoztatnak, s mert megtalálnak azok a szerepek, amelyekre általában minden színész vágyik. Mondom ezt annak ellenére, hogy kifejezetten sohasem volt szerepálmom. Talán Hamlet, melyet amikor megkaptam, annyira féltem is tõle, amennyire örültem neki. Ha nincsenek vágyaim, csak meglepetések érhetnek, mint ahogyan szoktak is. Ezért tudok különösképpen örülni annak, hogy sokféle karakterben megmutathattam már magam, voltam dadogós kamasz, többféle hõs és intellektuális gazember. Kaptam díjakat, sokat dolgozom. Egyszer egyébként megjósolták nekem, hogy a pályámmal nem lesz különösebb gondom. És én nagyon hiszek a színházban és legalább ennyire szeretem a szakmámat is.


Farkas Tímea (Színes Rádió és Tévéújság, 2000 körül) beküldte: Dóri
László Zsolt website | az index.hu, László Zsolt rajongói fórumának oldala © shorline 2006